A Debreceni Egyetem magyar szakán szereztem első diplomámat, és a képzés alatt – 21 éves koromban – tettem fel magamnak először a kérdést, hogy mi az, amire valójában vágyom, mi az én küldetésem.

A válasz a környezetemben talán sokaknak egyértelműnek tűnt, mégis ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy amióta az eszemet tudom, a pszichológia, az emberek életének jobbá tétele vonz.

Döntöttem, azonban még rettentően féltem, hogy nem sikerül elérnem a célom.

Rengeteget dolgoztam, hogy eltarthassam magam, hogy megvalósítsam az álmaimat. Emelt szintű érettségit tettem magyarból, újraérettségiztem történelemből és lenyelvvizsgáztam.

Változtatnom kellett, újrafogalmaznom önmagam, és ez a folyamat – az élet “nagy döntéseinek” meghozatala – keserves küzdelemmel járt. Hiszen változás nincs veszteség nélkül.