A Debreceni Egyetem magyar szakán szereztem első diplomámat, és a képzés alatt – 21 éves koromban – tettem fel magamnak először a kérdést, hogy mi az, ami valójában vonz, ki vagyok én, és mi a küldetésem.

A válasz a környezetemben sokaknak egyértelműnek tűnt, mégis ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy amióta az eszemet tudom, a pszichológia, az emberek életének jobbá tétele vonz.

Döntöttem, de persze rettentően féltem, hogy nem sikerül elérnem a célom.

Változtatnom kellett (ismételt érettségik, nyelvvizsga, rengeteg munka, pénzgyűjtés)…

Ekkor kezdtem el megfogalmazni önmagam, és ez a folyamat igencsak sok küzdelemmel járt.

Hiszen az, hogy valami mellett döntünk, magába foglalja, hogy más dolgokat el kell engednünk. Ami akkor még nem nagyon ment. Nem is értettem igazán.