Rólam
Annak élek, hogy egyre több szeretet és együttérzés legyen abban, ahogy önmagunkkal és egymással bánunk
Dr. Gerhát Réka vagyok, IFS-szemléletű pszichológus, mindfulness‑tanár és integratív terapeutajelölt.
Azért lett ez a hivatásom, mert a saját életemben is megtapasztaltam, milyen mélyen tud változtatni rajtunk a kedves, együttérző jelenlét.
Nap mint nap kapcsolódom a saját részeimhez. A Belső Család szemlélete számomra jóval több szakmai eszköztárnál: része annak, ahogyan élek.
Egy fordulópont
Volt idő, amikor azt hittem: akkor vagyok jól, ha teljesítek
Ha akkoriban kívülről nézted volna az életemet, valószínűleg azt mondod: rendben van.
Kitüntetéses diploma. Doktori iskola. Egyetemi munka. Sorra jöttek azok a dolgok, amelyekre könnyű azt mondani: siker.
Én pedig egyre többet vártam magamtól.
A 100% lett az alap. Aztán a 110%. Végül az is kevésnek tűnt.
A rend, a fegyelem és a „kiválóság” hajszolása annyira természetessé vált, hogy sokáig fel sem merült bennem: másképp is lehetne élni.
Aztán egy szerdai napon a konyha padlóján ültem.
Kimerültem. Nem akartam összeszedni magam. Abban a pillanatban nem kellett a doktori cím, nem kellett a következő eredmény, nem kellett semmi.
Csak a csend. Hogy végre leülhessek önmagam mellé.
Ott kezdett foglalkoztatni egy kérdés:
Ki az bennem, aki ennyire hajt?
És mi lesz ennek a vége?
Céltudatos vagyok, vagy mégsem…?
Azt hittem, ez vagyok én
Kezdő pszichológusként tudtam, hogy léteznek énrészek. Tanultam róluk, ismertem a fogalmakat.
Mégis teljesen természetesnek vettem, hogy a fegyelmezettségem, a határozottságom, az állandó „tudom, merre kell menni” érzése egyszerűen én vagyok.
Amikor jobban figyelni kezdtem önmagamra, lassan kirajzolódott valaki.
Ő volt az, aki egy jól sikerült vizsga vagy egy elismerő visszajelzés után már a következő célt kereste. Nem szívesen pihent.
Bármit értem el, hamar megszólalt:
„Jó. De ez még nem elég.”
Sokáig azt hittem, hogy ő a hajtóerőm. Később értettem meg, hogy a teljesítéssel valami sokkal mélyebbet keresett: elfogadást és szeretetet.
Mára sokat szelídült. Inkább támogat, mint hajt – bár őszintén megmondom, a mai napig vele van a legtöbb nézeteltérésünk.
Úton vagyunk.
Aztán kiderült, hogy valaki még nála is keményebb
A védő fal mögött félelem rejtőzött
Amikor először szerettem volna közelebb kerülni a nagyon érzékeny, gyermeki részemhez, falba ütköztem.
Egy mogorva, feszült alak jelent meg bennem. Nagyon egyértelművé tette, hogy senkit nem enged közelebb. Védelmezőnek nevezte magát.
Először megijesztett.
Aztán ahogy egyre kíváncsibban tudtam jelen lenni mellette, valami megváltozott. A keménység mögött lassan láthatóvá vált egy fiatal lány, aki elképesztően régóta tartotta a frontot.
Azt hitte, ha ő akár egy pillanatra is hátralép, valami rossz történik.
„Mert ki fog megvédeni, ha én nem?”
És amikor ezt megláttam, mélyen meghatódtam.
Addig hajlamos voltam a részeimre úgy tekinteni, mint valamire, amit meg kell érteni, fel kell dolgozni, aztán tovább lehet menni.
Védelmező mellett kezdtem igazán megtapasztalni, milyen az, amikor megoldás helyett kapcsolatba kerülök azzal, ami bennem él.
Ma is ő veszi észre az elsők között a veszélyt, de már ritkábban emel falakat körém.
Ismerj meg még néhány részemet
Azóta egyre többen fedték fel magukat
A megszemélyesítés abban segít, hogy hamarabb észrevegyem, milyen működésem van éppen a „kormánynál”.
A részeim bennem élnek. Ugyanaz a rész is lehet egészen más, amikor fél, amikor biztonságban érzi magát, vagy amikor már nem kell cipelnie azt a terhet, amit régen magára vett.
Céltudatos
Régen szinte mindig a következő célt kereste.
Ma egyre fontosabb számára a bölcs iránytartás: segít fókuszálni, kitartani és végigvinni azt, ami valóban fontos – anélkül, hogy mindenből újabb teljesítménypróba legyen.
Védelmező
Nagyon gyorsan érzékeli, ha valami nincs rendben.
Ma már egyre inkább belül jelez, ahelyett hogy rögtön falat emelne vagy átvenné az irányítást. Egyre többször hagyja, hogy kifelé a Középpontomból cselekedjek.
Gondoskodó
Ő az bennem, aki képes gyengéden odafordulni ahhoz, aki elfáradt, megijedt vagy segítséget kér.
Életvidám
Játék, zene, mozgás, kíváncsiság és spontaneitás.
Ő emlékeztet rá, hogy az élet nem csak feladat, fejlődés és felelősség – néha egyszerűen jó benne lenni.
Kicsi
Annak a terhét cipelte, milyen egyedül maradni a nehéz érzésekkel.
Sokáig nagyon félénken állt az élethez. Ma egyre kevésbé kell egyedül maradnia azzal, amit érez.
A mindennapokban
A részeim ma is velem vannak
Ez nem azt jelenti, hogy minden reggel körbeülünk egy képzeletbeli asztalt. :)
Sokszor csak észreveszem, ki van közelebb a „kormányhoz”.
- Céltudatos gyorsítana – aztán eszébe jut, hogy nem minden cél fontos csak azért, mert elérhető.
- Védelmező jelzi, ha valami nincs rendben, és egyre gyakrabban rám bízza, hogyan reagáljunk kifelé.
- Gondoskodó odafordul ahhoz, aki elfáradt vagy megijedt.
- Életvidám emlékeztet rá, hogy legyen játék, mozgás és öröm is.
- Kicsi pedig ma már egyre kevésbé marad egyedül a félelmeivel.
Van, amikor néhány perc alatt meghallom őket. Máskor napok is eltelnek, mire észreveszem, hogy valamelyik rész átvette a kormányt.
Azt szeretném, hogy mindegyiküknek legyen helye megszólalni.
És közben a döntés nálam maradjon – akkor is, ha épp valamelyikük a leghangosabb.
Nekem ezért a részekkel való munka több egy technikánál.
Kapcsolat.
És mint minden kapcsolat: épül, sérülhet, javulhat, mélyülhet.
Amiért ezt csinálom
Ahogy magunkkal bánunk, úgy vagyunk egymással is
Minél mélyebbre jutottam a saját belső világomban, annál nehezebb lett ellenségként néznem arra, ami bennem fájdalmat okoz.
- Céltudatos azért hajtott, mert a maga módján jót akart nekem.
- Védelmező azért emelt falakat, mert vigyázni akart rám.
Mindegyikük abból próbált gazdálkodni, amit akkor ismert.
Ettől még felelősek vagyunk azért, hogyan bánunk magunkkal és másokkal. Azt viszont megtanultam, hogy a változás önmagunkkal szövetségben is megszülethet.
És ami bent történik, azt visszük tovább a kapcsolatainkba is.
Ha több szeretettel és együttérzéssel tudunk magunk felé fordulni, abból a társunk, a gyerekeink, a barátaink, a munkatársaink is kapnak – végső soron mindannyian.
Ezért csinálom ezt.
Ha a szakmai oldalam is érdekel
A személyes utam mellett pszichológusi, mindfulness, integratív, trauma- és részintegrációs képzésekből épült fel az a szakmai háttér, amelyre ma támaszkodom.
Ha kapcsolódnál ahhoz, amit képviselek
-
Belső Család
Közösség, workshopok, kurzusok és önismereti anyagok a részekkel való munkához.
Felfedezem a Belső Családot -
Belső Biztonság
Trauma-informált stabilizáció és a belső biztonság erősítése.
Megismerem a Belső Biztonságot -
Egyéni munka
Fókuszált Belső Család-ülések és – korlátozott kapacitással – hosszabb egyéni folyamat.
Megnézem az egyéni lehetőségeket